A nő, akivé lettem felemel másokat. Otthont talál egy otthontalan Világban. A nő, aki ma vagyok lerakja a kardját.

Gyertek csak!- gondolom.

Nem tudtok semmit elvenni tőlem, hiszen mindenem, amim van, már Nektek adtam.

Neked? Nagyúr! A szerelmemet, te meg fogtad a nagykést és belevágtad a szívembe.

Neked? “Üzlettárs”  Ott voltam Veled, amikor álmodtál, poharat emeltem Rád és ünnepeltelek. Most meg a hátamból húzom ki -talán- ugyanazt a kést.

Köszönöm Nektek, tanítóim vagytok, és sorban álltok, még mindig néztek. Szemezgettek. De miből?

Én az élet szerelmese vagyok. Az értékrendem a helyén, a helyes dolgot csinálom. Mi az az érzés, amit kiváltok? Irigység? Kire vagytok irigyek? Rám. Ha Neked adhatnám a cipőmet fél mérföldet se tennél meg benne, ha neked adnám a hátizsákomat, nem birnád el. Nem érted. Te az én utamra vagy irigy?

Amikor a sajátodat is járhatnád.

De állj.

A szívemben beforrt a seb, a hátamból kihúztam a kést. Kihúzom magam, felmelem a szemem, leporolom a ruhám szélét, kiegyenesedek, nyitott szívvel, megyek a hivatásomon tovább, az utam az értékeim köveivel van kirakva.

Értékek? Lojalitás, őszinteség, jóindulat, bátorság, erény, igazság, helyes cselekedet. Hát nem érted? Te kis butus, csak így mehetsz tovább. Ha nem ezt az utat követed most az Újjászületéssel, akkor nálad elmarad a tisztítótűz, ás nem lesz Főnix madár.

Nyitva a szívem, és most azokhoz fordulok, akik szavaimat már meghallják. Köszönöm Nektek drága barátaim, testvéreim, hogy hittetek bennem. A nő, aki lettem nem felejti el a kezeket akik felemelték. A nő aki vagyok maga mögött hagyta az áldozatiság minden egyes jegyét.

Önsajnálat? Hagyjuk már. A nő, aki ma vagyok egy birodalmat épít Nőknek Nőkkel, mint te, akinek szívébe és hátába is döftek már kést. Azokat a hülye késeket összegyűjtjük, megtisztítjuk, fiókba helyezzük, és jól jön majd amikor zöldséget vagy gyümölcsöt kell szeletelni. Vagy amikor az esküvői tortámat felvágom.

Évezredek alatt végigcipeltük a lelkünket ezek alatt a teher alatt, a szégyen, a szomorúság, a gyász, oly mélyen lakik a szívünkben, hogy már nem is mertünk szeretni. Máig. Ma kinyithatod TE is a szíved, ahogy én is tettem. Ma biztonságosan szerethetsz. Magadhoz emelheted ezt az érzést, és születési jogodként élhetsz így tovább. Mert csak egy igazság van, és ez a szeretet.

A haragom el is illant. Szeretlek téged férfi, aki a szívembe döfted a kést, szeretlek téged barátom, aki hátbaszúrtál. Szeretlek, mert akkor, abban a pillanatban ez volt  a legjobb cselekedeted”. Szeretlek, mert benned magamat látom, és ha csak ennyire tudtál szeretni, akkor nekem jobban kell szeretni magamat…