Mi lenne, ha mindenkinek lenne egy buborékja, ahol megszüli önmagát? Mi van ha már mindenkinek van egy buborékja, amiben megszüli magát? Bemész a buborékodba, és kijössz egy új emberként. Milyen ember lennél? Milyen lenne az új éned? Mióta egy újfajta buborékban vagyok, észrevettem magamon, hogy mennyi korlátozó hitrendszerem van, és hogyan működik. Amit kaptam a társadalomtól, felnövekedve. Belimitálva. És játszunk el a folytatáson milyen lenne, csak lenni. Milyen lenne, ha minden egyes embert, aki közel áll hozzád el kezdenél értékelni? De jó, hogy vagy. De jó, hogy látlak, de jó, hogy időt töltünk együtt. Érdek nélkül elfogadással. Ha bele tudnánk engedni magunkat a szívben létezésben?

Megint bevándorlási ügyeket intéztem. Kezd ez már egyfajta szürreális Kafka regényhez hasonlítani. Eszembe jut, hogy nem szereti, ha a “szürreális” szót használom, azt se szereti ha azt mondom “toxikus”. Lesz lassan egy tiltott szavak listája. Mások ilyeneket írnának rá, hogy “f&szom, vagy b#zd meg” nálunk ilyenek vannak a tiltott szavak listáján: “Toxikus, szürreális, kasszaszalag…”

De mi lenne, ha olyan életünk lenne, amiből hiányoznának azok a dolgok, amelyek tiltólistások? Hát nem tudom elképzelni az életem szürrealitás nélkül. A tolcsvai közértet is szürReálnak becézem, szóval inkább vissza tenném a szürreálist a használható szavak listájára, és a kasszaszalagot is.

Megint majdnem ideiglenes kutya tulajdonos lettem. Találkoztam Daniellel a tengerparton. Vagyis inkább, Naplemente előtt 4 perccel napszemüvegben Shavasana pózban vártam az elmúlást, amikor egy kutya megnyalogatta az arcomat. Felültem, láttam Danielt jönni felém.  Igazából körbenéztem és az összes barátom külön külön kis buborékban már lenn volt a parton. Szóval Daniellel megegyeztünk, hogy ideiglenesen vigyázok Negrora ( dááh, mert Fekete) – amíg nem találunk neki befogadó családot. Aztán leült mellém Daniel, és el kezdett az 1954-es foci vb-ről mesélni, amikor Magyarország – és az aranycsapat -megverte Uruguayt 4-2-re. Annyira belemerültünk, hogy az első nap el is hagytam a kutyát. Vagyis inkább úgy fogalmaznék a kutya nem engem választott. Lement a nap,

Másnap bevándorlási hivatal. Keresem a szavakat, de csak is a tiltólistás “szürreális” jut eszembe. Szürreális élmény. Maldonado önmagában a munkás osztály lakóhelye a luxus kivitelben épült felhőkarcolók árnyékában, Punta del Este mögött. Bemegyek, már ismerős arcok. Stressz , gyomor ideg. Jó, hogy nincs a tiltott szavak listáján a f&szom… Mert egy belső hang ezt ordítja bennem. Mennék, csinálnám, nem értem. Mit kell még? Hova menni? Megint fizetni? f&szooom… Melegem van, ez a maszk “b&zdmeg” … Ááá, milyen papírt, Hol befizetni? MI az az Abitab? Hogy fogom tudni? ááá f#szom, “már nem is akarom”…elengedem…Á mégsem, gyerünk csináljuk. Itt van! Megkérdezem. Gyere vissza, holnap, húzz sorszámot…