Bura és Jugo. Bura az északi szél. Jugo a déli. A Bura felfrissít, erőt ad, energiát. A Jugo lelassít, elálmosít, olyanná tesz, mintha álomban élnél. Itt, a horvát gyerekeknek ezt tanítják, ezt tanulják a földrajz könyvekből. Megtanulják, hogy a szelek miként hatnak a közérzetükre. Bura idején a tanárok elfogadják, hogy a gyerekek izgágák, kezelhetetlenek, és akkor másfajta feladatokat adnak nekik. Szerintem ez csodálatos. Csodálattal tölt el, hogy a szélhez, a környezethez igazítják az elvárásokat és a követelményeket. Az elmúlt napokban Bura volt, de a szelek erőssége nyáron lecsillapodik, igazi hatásukat csak télen érezni.

A szigetek nagyon sokat tanítanak nekem. Visszagondolva, Anglia, Mallorcán töltött idő nagyon sokat adott a fejlődésemhez. Ha nyaralni megyek az esetek 90%-ban szigeteket választok. Thaiföldön bejártam az összeset, Európában Zakynthos, Szicília, mind-mind tanít nekem valamit. Budapesten minden vasárnap kimegyek a Margit-szigetre. A szigeteknek van egy csodája, felerősítik az érzéseket, az ösztönöket, és tanítanak. A tenger és a Hold játszik az energiámmal, mint valami hangszerrel, sokszor azt se tudom mi történik. Miért érzek így? Miért vagyok dühös? Miért vagyok boldog? Miért vagyok boldogtalan? Honnan ez a sok energia? És ha nincs: Miért nincs? Mi vitte el?

Kinek kell megfelelni? Milyen áron? Magamnak vagy másoknak? Mi a mérce? Mi az elfogadás? Ha én elfogadom az embereket a hibájukkal együtt, akkor ők miért nem fogadnak el engem a hibáimmal együtt? Vagy én nem fogadom el saját magamat a hibáimmal együtt? Mit tanít ez az egész? Miért tanulunk? Miért van bennünk ez a belső vágy a fejlődés felé és afelé, hogy többek legyünk?

Milyen elvárásokat aggat ránk a társadalom? Mi az amelyeket mi állítunk magunkkal szemben? Mik az elvárások? Miért vannak? Miért állítjuk őket? Mit érzek, ha valaki megfelel az elvárásaimnak? És akkor mit ha nem?

Ha az embereknek mindig csak a jó kell belőled, kinek kell majd az egész csomag? Lesz valaki elfogad a sötét oldallal együtt? A félelmeiddel, a hibáiddal együtt? A mérgeddel a szomorúsággal együtt?

Bonyolult vagyok, mondják. Különbözök a többiektől, mondják. Egy kicsit ezen kellene változtatnom, mondják. De miért? Miért akarnak dobozba tenni? Miért akarnak megváltoztatni?

Volt, hogy én is meg akartam változtatni valakit. Mert nem éreztem biztonságban a pozíciómat és azzal, hogy azt hittem megváltoztatom, a saját formámra “igazítom” azzal majd mindenki halál happy lesz. Hát ez rohadtul nem így van, mert ha választok valakit, ha dolgozom valakivel akkor elfogadom, hogy ő ilyen. Azután majd eldől, mennyi dolgunk van egymással, egy hónap, egy év vagy egy élet. Ha tud nekem adni valamit az a szituáció akkor vele növök, ha nem akkor tovább megyek, és keresek új kihívásokat.

Mi az ami leginkább felbosszant? A külsőségek hajszolása! Hogy leragadnak az emberek azon amit látnak? Szép nem szép, kell nem kell? Nem mennek mélyebbre. A csúnya lányok beszélnek így- mondták nekem többször. Te megnézed az emberek lelkét? – kérdezik tőlem.

Azt hiszem igen, érzem őket… és a szép néha csúnya, a csúnya pedig szép!