Pontosan egy hónapja és 1 hete élek a zempléni kis faluban, a dombok között megbúvó kis, titokzatos világban:

Dolgok, amelyeket magamról tanultam és megértettem:

  1. Az emberek alapvetően jók.
  2. A saját energia szintem a legfontosabb, és úgy tudok töltekezni, ha időt töltök egyedül, vagy ha kimegyek sétálni az erdőbe.
  3. Minden találkozás okkal történik.
  4. Van, úgy ha egyből nem válaszolok egy smsre, akkor fél órán belül, már az ajtóm előtt áll a küldő, ergó nem vagyok egyedül.
  5. Nemcsak én érzem azt, hogy egyedül vagyok a Világban. Vannak mások is, és akik szintén így érzik, azok eljönnek hozzám, hogy töltekezzünk, vagy legalábbis konstatáljuk, hogy “nem vagyunk egyedül.”
  6. 3 köbméter fa, csak 2 hónapig elég nekem a fűtésre.
  7. Még a közvetlen barátaim sem hiszik, el, ha azt mondom, hogy elmegyek 3 hónapra utazni, akkor abból nem 3 év lesz.
  8. Képes vagyok a feltétel nélküli szeretetre, és el tudom enegedni az elvárásaimat.
  9. A flowba úgy kerülhetek be, ha lassabban élek.
  10.  Az ideiglenes kutya tartásról: nagyon könnyen megtanulható a kutyák viselkedése, és általuk a saját viselkedésem is.
  11. Szeretetet elfogadni nehezebb Nekem, mint adni.
  12. A segítség onnan jön, ahonnan nem várná az ember.
  13. Nekem a nem konvencionális a normális.
  14. Nem feminista vagyok, hanem emancipált.