2018 óta készültem tudatosan arra az életmódra, hogy bár Magyarországon adózom, a Világ bármely pontján könnyedén élhetek és dolgozhatok. Ma még nehéz elhinnem, hogy már egy hónapot Uruguayban töltöttem és egy másik teljes hónapot Argentínában. Fantasztikusan hangzik , és kivülről csodálatosnak tűnik ez a szabadság. Azonban mit rejt magában? MI van egy egy tengerparton eltöltött hétvége megszervezése mögött? Mi történik egy-egy helyváltoztatáskor?

Amikor el kezdtem írni a blogomat, kaptam visszajelzéseket, hogy ez amolyan nyálas leányregény, vagy öncélú szennyeskiteregetés. Mára már úgy gondolom, tartalommal töltöm meg ezt a felületet, és értéket közvetítek. Az érzelmek megélése számomra már nem a gyengeség jele, sőt felszabadít érezni adott érzéseket, felszabadít, hogy megengedhetem magamnak, hogy megéljem őket, és kommunikáljam azokat.

Szabadság! Neked mi jut eszedbe róla? (Hogy annyi pénzed van, hogy bármit megtehetsz? ) De mi az a bármi? Ha holnap reggel felébrednél Buenos Airesben, egy stílusos  lakásban a fehér pamut ágyneműdben, fehérre festett falak között, mit kezdenél a szabadságoddal?

Minden egyes napom, órám, percem be van osztva ha dolgozom. Reggel 5-kor kelek, ébredés után forró citromos vizet iszok, majd jógázom, tervezek, podcastet hallagtok, 7-től már tanítok. Aztán késöbbiekben megkérdezem magamtól mihez van kedvem, munka után. Crossfit edzésre megyek, vagy fogok egy könyvet és kifekszem a parkba olvasni. Ez egy átlag nap. A szabadságot valahogy a rutinom által élem meg.

A szabadnapokat, szabaddá teszem azáltal, hogy teljes vagy részleges technológiai detoxra vonulok, magyarul kikapcsolom a telefont, semmi facebook, semmi Instagram. A teljes izoláltság segít abban, hogy fókuszba kerüljek, és teljes mértékben a vízióimra tudjak fókuszálni. Sok kompromisszummal jár ez az életmód. Este 10 körül már haza kell jönnöm egy buliból, van hogy annyi meghívást kapok, hogy le kell mondanom őket. Nem-et mondani az alkoholra, és a mérgező kapcsolatokra.

Egy érzelem kibontakozása előtt már tudom, hogy nem hatalmasodhat el rajtam, mert a turista vízumom lejár itt 7 nap múlva, ott 30 nap múlva. A józan ész vezérel, holott reggel még szív nyitogató jóga gyakorlatokat csináltam. Aztán ellenkezek mindennek, végül áramlok, névjegykártyák, e-mail címek, ajánlatok futnak át a kezeim között. Mind mind nekem. Ha szomorú vagyok akkor azért, mert arra összpontosítok, ami nincs az életemben: stabilitás.

Aztán összegyűjtöm, mennyi mindenért lehetek hálás: a tanulásért, az egészségért, a családért, a nyelvért, a barátokért, a kliensekért, a lehetőségekért, az ételért, a kávéért, a fürdőkádért, a támogató csoportokért, a humorért, egy üzenetért, egy tekintetért, a Napért és a napért, a pénzért, a könyvekért, a fagyiért, a zenéért, a szeretetért, a csókért, a szerelemért, az életért, a mozgásért, a beakadt szavakért, és a kimondottakért, a táncért.

Eljön a nap, amikor már érzem, hogy a helyváltoztatás közeleg. Ez a nap ilyen. Félelmeim, bizonytalanásgaim, remegnek az aurám körül, holott ismerem, tudom, hogy minden rendben lesz, hisz mindig minden rendben van. Könnyen adaptálodók, hamar meg tudom szokni az élethelyzeteket, ezért a változtatás ténye még mindig szorongással tölt el, legbelül. Most azonban a beteljesedés által okozott izgalom feszít bennem valamit.

Sehol. Senki nem tanítja, mit kezd a sikerrel. Sehol,senki nem mondja, hogy lehet józanul is ünnepelni, és beengedhetsz új embereket, és ha nyitott szívvel vagy a Világban, nem tudsz nem nyiotttszívű emberekkel találkozni. Rengeteg munka, konzultáció, belső munka, őszinteség, kétség, szégyen, jönnek jönnek jönnek fel ezek az érzések….minden egyes nap, de már ismerem, elkapom. Megállítom, és transzfromálom, megtanultam, aztán ezt csinálom azokkal akikkel együtt dolgozom. Mindig az egyénnel dolgozok. Magammal kezdem. Nem telik el úg ynap, hogy ne dolgoznék valamit…

Aztán jön a zaj, ha kilépek az utcára, vagy ha megtalálnak a „zajos emberek”. Ismerem őket, ők is én vagyok. Csak már az egomnak,se hat a jelenlétük, megtanultam teljes mértékben közönyös lenni, csak zaj… Mások zaja. Ha nincs benne érték, vagy értékteremtés már nem hallom az üzenetet, érzékelem a zajt, de nem jön be, így hát már kár próbálkozni…. ilyesmi a szabadság?