Egy képen, amit a minap megosztottam a hajamba kapott a szél, ezáltal felemeltem a fejemet. Emelt fővel pózoltam egy képen. „Fenn hordja az orrát.”- mondjuk ezt magyarul. Azon a képen az Indiai-óceán van mögöttem, és fehér homok a talpam alatt.
Az egy barátom így reagált. „Sajnálom, hogy ezzé lettél.”
Pontosan „mivé lettem?” Kérdeztem őt. Aztán magamat. Az elmúlt két hónapban hívtak nzungu-nak, faragnak, környezetvédőnek, alfa nőnek, neveztek indiainak egy fehér testben. Az elmúlt két hónapban kaptam üzeneteket, amelyek arról szólnak „büszke vagyok rád.” Vagy örülök, hogy ismerhetlek. Az elmúlt napokban, barátok jelentek meg akik szállással kínáltak. Az elmúlt napokban barátok jelentek meg, akik nem akarnak többé látni. Az elmúlt napokban sok dolog történt.
Az elmúlt napokban csak arra tudok gondolni, mit jelent az, hogy „ezzé lettem.” Mit jelent Nekem?
Afrikában nzungunak hívtak. Fehér embert jelent, de van egy fajta negatív kicsengése, nzungu, legyintenek, nevetnek. Bankautomatának néznek, és te fizetsz. Fizetek abból a pénzből, amiért otthon dolgoztam. Fizetek abból a pénzből, amit 1 évig gyűjtöttem. 5-kor keltem, napi 20 km-ert bicikliztem Budapesten, hogy megtartsam az óráimat, volt amikor este 7-ig dolgoztam. Az emebrek nem látják a történetet a képek mögött. Nem akarják látni. Egy barátom mondta ezt egy videojában, és igaza van. Nem mutatjuk. A kemény munkáról nem készülnek képek. Senkit sem érdekel. Vagyis nem, ez így nem igaz. Vannak, akik megkérdezik. Hogy csinálod? Nekik elmondom, de érzem, látom, hogy a történet felénél elvesztik a fonalat. Nem tudnak követni, vagy elvesznek a gondolataikban, vagy a kifogásaikban.
„Te jól csinálod.” – egy visszajelzés. Tudom, hogy jól csinálom. Szolgálok. Másokat. Önzőségből, mert nekem ez jól esik. Mert megjutalmazhatom magam, egy havi non-stop mangrova fa ültetés és angol tanítás után azzal, hogy emelt fővel pózolok a tenegrparton. Sajnálom, de nem sajnálom.
Lehetnék áldozat, de nem vagyok. Keresehetnék kifogásokat, de nem teszem.
Önsajnálat? Oh persze, beleesek. Mert két tengerpart között, 20kg van a hátamra erősítve és egyedül cipelem. 20 kg túl sok. Szelektálni? Elenegdni… a szép ruhákhoz még ragaszkodok. Miért? Mert nő vagyok, és inkább szenvedek, buszon vonaton, repülőn, hogy begyömöszöljem a táskámat, csak legyen egy szép ruhám, amit este felveszek, amikor elmegyek vacsorázni. Miért? Mert NŐ vagyok. Sajnálom, de nem sajnálom.
Túl sok munkát fektettem abba, hogy elfogadjam a testemet, hogy belenézzek a tükörbe, és rákacsintsak arra akit látok. Mert az a személy különleges számomra, az a személy én vagyok. Nem hagyhatom magára, most hogy megtaláltam. Most, hogy megtaláltam mit szeret és mit nem szeret. Kit szeret és kit nem szeret.
Ezzé lettem. Fantasztikus.
Farang. Thaiföldön hívják így a fehér embert. Bankautomata,akárcsak Afrikában. Kicsit beszélek thaiul. Annyira, hogy nemvagyok farang, hanem ajarn vagyok. Ajarn a tanár. Vagy Ajarn Faragn. A külföldi tanár. Talán ez a legviccesebb. De Ajarn Faragn-ot szeretik a városban. A taxis, hazavisz, ha azt mondom: „Kérlek vigyél haza.”- ugyanazon az áron, ahogy a helyieket szállítják. Ha kávét kérek, hozzák a kedvenc sütimet hozzá. Kapok egy biciklit, hogy használhassam. Rámkiabálnak a mozgó robogóról… Hogy hova megyek? Ha sétálok, felvesznek. Ha éhes vagyok, enni adnak.
Környezetvédő.
1 hónapja az egyik barátnőmmel laktam, lekapcsolgattam utána a villanyt fényes nappal. Az afrikai projekt óta valahogy semmiféle műanyagot, nem vagyok képes elviselni körülöttem, Összegyűjtöm a szemetet az iskolában. Fizikai fájdalmat okoz, ha látom, hogy az embereket mennyire nem érdekli a környezetünk, vagy a bolygó. Hideg vizzel zuhanyzok, csak legszükségesebb esetekben kapcsolok légkondit, biciklivel járok mindenhova. Nem vagyok agresszív greenpeace aktivista, de tudatos vagyok a környezetemmel kapcsolatban. Néha tényleg eljutok arra a pontra, hogy nem érdemeljük meg ezt a Földet…
És te? MIt nem sajnálsz magaddal kapcsolatban? Hányféleképpen szólítottak? Kit szerettél ma? Kinek a kezét engedted el ma, mert magadat jobban szereted annál, mintsem mások elismeréséért küzdj?
Te aki ezeket a sorokat olvasod, tedd fel azt a piros rúzst, és kacsints a tükörbe, mert ajándék vagy ezen a Földön, és az életed is ajándék, amit másoknak adhatsz. Te aki ezeket a sorokat olvasod kapcsold fel a zenét és táncolj, mert ez egy csodás reggel, és még mindig élsz ezen a bolygón…. A többi meg? Nem rólad szól…
Legutóbbi hozzászólások