A Világkörüli utamból hazaérve Budapesten elveszett a csomagom. Vagyis, inkább, hogy pontosítsak. Késve érkezett meg… Különös játéka ez az életnek, hiszen abban a táskában volt / van az egész életem. Pár ruha darab amelyek színben és stílusban illenek egymáshoz, sampon, tusfürdő, szépség cuccok, parfüm. Ez minden 15 kg. Az otthontalanság furcsa érzése ekkor kerített először igazán hatalmába, amikor hazaértem. Hazaértem és nincs semmim, mégis bennem van az a sok élmény, az a sok érzelem, amit nem ad vissza semmiféle drága materiális dolog, amit birtokolhatunk. SEMMI. Nincs semmim, és mégis vagyok valaki, és keresem az otthonomat.

Mi az otthon? A ház? A lakás? A társ? Egy érzés… a megérkezés érzése. Valaki vár, és te hazaérkezel hozzá. Azt hiszük az otthon ott van, ahova születünk. Aztán megtanulunk repülni, felfedezzük a vIlágot és vannak helyek, helyzetek, amelyek úgy hatnak, mintha csak otthon lennénk. És abban a pillanatban elbizonytalanodom. Valóban az lenne az otthon, ahová születtem? Van az a hely, az a ház, az az érzés, a hazaérkezés érzése. És van az üresség. Amikor már nem érzel semmit. Amikor ott állsz a jelenedben, mögötted az út de nem tehetsz semmit, mert nem rajtad múlik … amit lehetett mindent megtettél, egy hatalmas adag bizalommal tartozol az univerzumnak, hogy úgy lesz minden ahogy lennie kell, és te megtanulhatod a leckét. Erősebb leszel, egy ponton már nem veszel fel semmit. Csak élsz, teszed a dolgod. A cél előtted, mész felé. A munkád a szolgálat és az nem csap be. Egyedül vagy, csak álmodsz egy életről, amiben minden harmóniában van. Nézed a barátaidat, a gyerekeiket és azon gondolkozol vajon valaha lesz-e Neked is egy? Nem vágysz rá, de elgondolkozol rajta.

És megjelenik valami, valami valóságosnak tűnő álomkép, akkor megijedsz, mert rájössz valóban te kreálod a valóságodat Azt mondják a kontraszt jó, megmutatja, hogy mit nem akarsz és azt is mit akarsz, pontosítasz. Lefaragod mindazt ami nem odavaló. Megmarad, ami odavaló. Így működünk mindannyian.

Megérkezésemkor 2 hetet Magyarországon töltöttem. Csodálatos volt, a család, a természet, a barátok. Megéreztem azt, hogy milyen az, amikor haza várnak. Amikor befogadnak. Befogad a család, a barátok. Ezért nagyon hálás vagyok egy régi új barátnak, akivel ezalkalommal még magasabbra emelkedett a kapcsolatunk. Ebből a melegségből, ebből az összetartozásból, nehéz kimozdulni, ezt az érzést kihívás megteremteni. Van amikor magától jön, és beletalálsz.

A lényeg, az hogy megtanuld, hogy minden jól van, úgy ahogy van. Elkövettem azt a hibát, hogy utólag kielemezgettem a múltban tett lépéseimet, és ítélkeztem azok felet. Ezt nem így kellett volna, azt nem így kellett volna csinálni. A végén úgyis kijön. Nem tudod nem jól csinálni az életed. Egyszerűen bármit teszel, az jó. Az oké. Csak Neked kell kitalálnod miféle életről álmodsz. Van, ami könnyű, van ami rögös. Van ami jó érzéssel tölt el, van ami kevésbé. Amitől nem érzed jól magad, az nem a tiéd, a te utad megmutatkozik abban, mennyire leled örömöd benne.

Segített egy barát, Hanga. Ő olyan, mint egy tanácsadó. Úgy érzem magam vele, mint valami királynő, aki kéri a legkedvesebb bizalmasa tanácsát, hogyan lépjen, mi legyen a következő. Ő egy legkedvesebb tanácsadó. A nagy álmok véghezvitele éppen annyi energia, mint a kis álmoké. Hiszen csak mi definiáljuk, mérjük hogy az álom nagy-e vagy kicsi. Egy magasabb rendezőelv szerint ennek nincs is igazán jelentősége. Viszont, amikor azt hiszed a célod, az álmod grandiózus, akkor kell egy személy, aki a kezedet fogja. Az elmúlt 1 hónapban nagyon hálás vagyok a Hangának. Ha Ő nem lett volna velem, totál idegbetegen beragadtam volna valami rabszolga szerepbe. Így viszont, az ő segítségével kecsesen és büszkén lépkedtem. Elestem ugyan, mert nem feltétlenül fogadtam szót neki. Bár ahogy előbb megírtam, nincs rossz vagy jó cselekedet. Van valami, ami megmozdít van valami, ami nem. Ami megmozdít abból tanulsz, attól nősz, és az leszel aki lenni akartál, hisz te választottad ki azt az embert, aki lenni akartál. Az utat is te választottad ahhoz az emberhez. Az út néha göröngyös, néha szívbemarkoló, néha fárasztó, néha boldog, néha lebegsz, néha elveszel. De a tiéd. Tele van lehetőségekkel, és bátran kell élnünk. Bátran szeretnünk, bátran utaznunk, bátran meghódítani a világot és magunk mögött hagyni egyfajta örökséget, ami miatt emlékezni fognak ránk. Ezek a sorok  már biztos az én hagyományom  részei lesznek. Valahol,valaki biztos megmenti, emlékszik rá. Ha mást nem, te aki olvasod.

Azt kívánom a szívem mélyéből, hogy hozd meg a bátor döntést magadért, repülj ki a fészekből, és fedezd fel a hazád, mert nem csupán egy ország lakója vagy, hanem egy bolygóé is. Ez a bolygó az örökségünk, és kölcsön kaptuk, vigyázz rá. Találd meg magadban a szenvedélyt, ami elvisz az utadon, ha segítség kell, merj kérni, bármikor megadhatom az én segítőim telefonszámát. Egyszerű. Az utad a tiéd, de vannak átutazok.

Most lezárom a szenvedésemet, és elengedem az elvárásokat. Elengedem ezt az egészet. Kérlek imádkozz, hogy a legjobb dolgok történjenek veled…legédesebb dolgok. Engedd meg a boldogságot Nekem és magadnak.