Nem találom a helyemet. Visszamennék a dzsungelbe. Lehetne úgy is, hogy egy buborékot fújok magam köré és csak ott elvagyok. Jó találkozni. Jó látni, hogy van ami változott, és van ami nem.
Uruguayból a hazatérésem, olyan volt, mintha Világok, dimenziók között teleportáltam volna magam. Máskor is volt már ilyen érzésem: Például egy Sri Lanka – Szingapúr- Budapest út után. Az elmém nem képes teljes mértékben feldolgozni azt az információt, amit empirikus módon megtapasztaltam.
Még elég levegőm sincs.
Csak a tengerparti házra gondolok. Csak arra a szabadságra, amit ott éltem meg. Bezárok, amikor kapcsolódnom kellene. Nem tudok, vagy nem akarok? Védekezek. Hallgatok, látom, ahogy rám mosolyognak. Meghatódom. Talán elsírom magam.
A függetlenség olyan formáját tapasztaltam meg, ami már egy következő dimenzióba visz. Mellém állhatnak: alám-fölém már nem. Fáraszt a játszma. Ami nem igaz.
Látom lehullani mások álarcát, mert így vettem le a magamét is. Az autentikusság izgat, az öröm, a humor, az irónia.
Aztán a nagy lendület felrepít, és az igazság már nem fáj annyira, nem is kapálozok. Csak nézem, mi megy és mi jön. Mitől vagyok frusztrált? A kontroll vesztettség még mindig ledönt. Megtaláltam az álom házam, kétszer is, elveszítettem. Iskolát akartam. Nem nekem,a gyerekeknek.
Egy kislány tegnap odajött hozzám a Népszigeten, gyönyörű volt. Az új ember az új világban, egy új avatar. Azt mondta gyönyörű vagyok. Aztán elolvasta ezt a mondatot: Ételkiszolgálás az italospultnál! -pedig csak óvodás: magától tanul olvasni. Aztán a burgert börgernek olvasta. Én meg elájultam a szuper képességén és arra gondoltam: jógázni tanítanám, meg meditálni, ecsetet adnék a kezébe meg egy macskát. Elmondanám neki, hogy nem Asbergeres, hanem különleges, hogy nem gyógyszer kell neki, hanem művészet. Elmondanám neki, hogy nincs egyedül, mert még vannak mások is, akik olyanok mint ő.
Láttam az erdei iskolámat. De rámszakadt ez a rohadt tehetetlenség érzése: hogy én egyedül nem tudom, vagy nem akarom. Vagy fáradt vagyok. Vagy hol kezdjem el? Hogyan kérjek segítséget? Nincs elég pénzem. És pontosan tudom, hogy minden lépés megvan és nekem ezen nem kell agyalnom, mert majd összeáll minden. Mert én ezt már láttam. Szerződésem van az univerzummal. De az, hogy nem tudom elkezdeni, hogy minden amit elterveztem, lelassít az mélyen legbelül visszavesz a lendületemből.
És tényleg vissza akarok menni … időben , térben. Vagy előre. Pörgetném. Csináljuk. Mire várunk? de ez az átmenet: olyan mint amikor 12 órát töltöttem a madridi reptéren.
Legutóbbi hozzászólások