Minden a reggellel kezdődik. A napod. A döntés. A hírek. A szomszéd. A fogkrémes tubus. A kávé. A maszk. A kulcs. A telefon. A pénz. A férfi melletted. Vagy a nő. Az időzítés. A „beszélnünk kell.” Az elmúlás. A születés. A pillanat. Az idő. A bevallás. A szeretés. A már nem szeretés. A vágyak. A lüktetés.
Így kezdődik.
Ki a felelős? Mi az ami körülöttem történik? Mi az enyém? Van-e enyém? MI a fontos?
Ki? Mit akar? Mi a jó döntés? Megengedhetem-e magamnak, hogy így beszéljen velem? Mitől fél? Hogy elveszít? Akkor miért lök el? Vagy, hogy megszeret? Ezért lök el?
Az élet átirányít bizonyos utakon. Ha már szembenéztél a saját démonjaiddal, már látod őket jönni, közeledni Feléd. Már ismered. A szar napokat. A jókat is. Amikor süt a Nap az arcodba, és széttárod a kezed. Megköszönöd. Magadnak. Az életnek, hogy itt vagy.
Miért vagyok hálás? TOP5.
1.Hogy elmentem az Ed Sheeran koncertre.
2.Hogy voltam Afrikában.
3.Hogy két egyetemet is úgy végeztem el, hogy bejártam az órákra és a szünetben „megtárgyaltuk a csoporttársakkal az igazi témákat.”
4.Hogy annyit táncoltam, amennyit csak lehetett, amikor még lehetett.
5.Hogy már akkor kidolgoztam egy saját rendszert, hogy mobilis lehessek és online dolgozhassak-amikor ez még nem volt „megszokott.”
Ki a felelős?
A szomszéd? Az anyád? Az apád? A szeretőd?
Legutóbbi hozzászólások