Én és a Studiumom

Studium, a szociális vállalkozás

Mi a szociális vállalkozás? Közösen a közösségért. Minden régi történet megszűnik most. Minden olyan kapcsolat szétszakad, ami nem igazi mély szereteten alapul, és a vállalkozások, amelyek csak profit orientáltak voltak  át fognak alakulni. Új értékmérő, és az üzletben egy új stratégia az, ami szerepet fog játszani. Ez a nyertes-nyertes-nyertes alapon való berendezkedésre áll át.

A COVID  kialakulása alatt, míg átszerveződött a munkarend távmunkává, végigkísértem az útjukat azoknak, akik máshogy voltak front vonalban:

• Nők, akik home officeból dolgoztak, gyerekkel, férjjel otthon, egyszerre tündököltek 4-5 szerepben: anya, nő, munkatárs, szakács, feleség… sorolhatnám.
• Nők, akik ténylegesen nővérként dolgoztak írországi öregek otthonába
• Voltak, akik elveszítették a munkahelyüket és teljesen legyűrte őket a kialakult helyzet. ( Szerencsére már újra dolgoznak, egy új munkahelyen ahol jobban megbecsülik a munkájukat.
• Ott voltam mindenkinél, aki küzdött a félelmével, azok mellett voltam akik magányosak, vagy egyedül érezték magukat. ( Ott voltam én egyedül, és magényosan.)
• Két barátnőmmel, majd 18 másikkal kibővülve létrehoztam a WISH-t, a Women Inspired Societyt, ami egy szakmai női közösség. A legvagányabb, legokosabb és legszebb magyar nők, egy csapatban. Van közöttünk termék tervező, hacker, pályázat író, online Pliates oktató, coach és sorolhatnám. Ez a közösség a COVID alatt 24/7-ben biztosított támogatást az összes résztvevőnek. Úgynevezett „skill swap” keretében. Nagyon büszke vagyok, hogy megalakultunk, és az elmúlt 3 hónapot abszolút eredményesnek érzem.
• Mert végigcsináltuk. Közben aggódtam otthon, Magyarországon minden rendben legyen a családommal.

Mindez a csillogós oldal, de úgy érzem hitelesnek, ha teljes mértékben megosztom a sötét oldalt is: Egy olyan bizonytalan helyzetbe kerültem egy dél-amerikai országban, Uruguayban, amikor telefonon beszéltem az argentín nagykövetség főmunkatársával, 5 percem volt, március 17-én eldönteni, hogy hazamegyek-e vagy maradok.

Úgy döntöttem, hogy maradok. Amíg a Világ megőrült körülöttem, beköltöztem Monetvideo belvárosába, egy teljes lakrészt béreltem Marceval és Valentinával. Ők egy uruguayi fiatal házaspár, most már szinte a testvéreim. Decemberben költöztek vissza az USÁ-ból, ahol Marce az Open Society Foundation-nek dolgozott. Szóval együtt ünnepetük a Pesach-ot, és Shabbat vacsorákat csináltunk, meghívhattam vendégeket: szóval meghívtam a konzult, a Magyra Kulturális intézet vezetőjét és Santit.

A barátaim Budapesten Unikornisos, belvárosi szülinapi bulit terveztek, helyette volt karantén szülinap az új barátokkal. Melegben, márciusban, nyári ruhában ünnepeltem a születésnapomat: Santival a teraszon boroztunk.

Innen elkezdődött egy személyes út, megnyertem az IJ pályázatot, amiért hála és köszönet, Istinek és Otinak. Oti  fantasztikus munkával segítette, hogy létrehozzam a Studium online felület designját.

Mert, hogy a Világ resetet nyomott rájöttem, hogy a fenntarthatóság és a közösség szervezés felé kell elmozdulni, és megalkottam a fogalmat a Studiumot, ami azon felül, hogy egy online tanulási felület, közösségszervező platform is. A Studium a gyerekem, de egy szociális vállalkozás.

Ezt az alapkövek lerakásakor eldönöttem. A szociális vállalkozásokról, az afrikai missziómat követően kezdtem el érdeklődni, és több online kurzust is elvégeztem az Udemy felületén a témában. De nem értettem, hogy kerül bele a tőke. Annyira kerestem a választ, de minden ott volt az orrom előtt. A 2019 es évem, három misszióját, egymagam a szociális vállalkozás fogalomkörében alkotott finanszírozással vittem végig. Ergo kicsiben: az online óráimból befolyt összeg 75%-t költöttem utazásra, önkénteskedésre, szállásra, élelemre, a többit félretettem. Így tudtam ingyen tanítani Afrikában, Thaiföldön, és Vietnamban. Szóval megértettem, hogy mindig kell létrehozni valamit, ami hozza a bevételt, és a lényeg, hogy mire költöm a pénzt.( A társadalmi rétegekbe tett befektetés a legmegtérülőbb befektetés.)

Egy magyar „üzletemberrel” szinte képtelenség erről beszélni, mert annyira profit orientáltak, hogy nem látnak tovább az asztalon fekvő BMW sluszkulcsnál.

Ezt csak egy igazi Széchenyi típusú gondolkodó, üzletember értheti, vagy támogathatja.

És egy idealista nő, mint én kivitelezi.

Szóval a terv ez:

Létrejön a Studium online platform. A szolgáltatás maga az oktatás. ( Ami lehet egyéni vagy pályázhatnak cégek)

Egyéni: Valaki angolul akar tanulni. Kiszámlázom az órák díját, és a bevételt 75%-át átteszem a Studium „alap”-ba, amiből létrehozom majd azt a Fizikálisan Létező Közösségi teret, ahol ezek az emberek találkozhatnak egymással, tanulhatnak egymástól.  ( Mert annyi már gondolom eljutott mindenkihez 3 hónap karantén után, hogy menniyre fontos, hogy kivel van összezárva. A zombi apokalipszis meg úgy kerülhető el, hogy hasonló gondolkozású emberek, és hasonló értékrenddel rendelkező barátok összeállnak és közösséget alkotnak. El kezdünk újra saját zöldségeket ültetni, és boldogan élünk, míg….)

Cégek: Megrendelhet oktatást/ coachingot a munkavállalói számára, és a folyamat ugyanaz lényegében. A nyelvoktatáson túl, az eddigi oktatók érintettek környezettudatosság, kommunikáció, írás, fenntarthatóság témában.

Az új berendezekedés új kapcsolatokon alapszik. Már a születésünkkor is tudtuk, gyerekként is tudtuk milyen életet akarunk élni, és az amit eddig éltünk nincs szinkronba ezzel, mert elfelejtettük kik is vagyunk igazában. Megtanultuk, hogyan kövessük a híreket, hogyan hallgassunk ” az építő kritikákra.” Ez a berendezkedés egyáltalán nem emeli az egyént, Téged, sem. Hallgattunk ezekre a hülyeségekre, és így kontrollálva vannak ember tömegek.

A függőségeink abból jönnek, hogy nem érezzük magunkat egésznek. Mindig magasan akarunk lenni, nem vagyunk eleget magunkkal. Egyedül. Csak bekapcsoljuk a telefont, a TV-t, olyan bulikba megyünk ahova nincs kedvünk menni, olyan emberekkel akiket nem kedvelünk. Miért? Mert megijeszt bennünket az egyedüllét.

Úgy gondoltam, hogy próbára teszem magam, és Montevideo után elvonultam 3 hónapra vidékre, majd lassan 2 hete teljesen egyedül vagyok az erdőben. Vannak szintek, mélységek és magasságok, de még soha nem voltam ennyire kapcsolódva magammal. Csak 1 napra, ma technológia detoxot tartottam, ami komoly kihívást okozott. Mert a laptopnak, az Iphonenak, a rabjaivá váltunk, folyamatos validálást keresünk. Most át váltok egyes szám első személybe, mert ez az én sztorim. Folyamatosan figyelemre vágyok, és pozitív visszacsatolásra a Világtól. Az információ, ami körbevesz gyakran nagyon lefáraszt. Maximum két naponta szükségem van arra, hogy reflektáljak mindarra, ami körbevesz.

Március 17 és Július 11 között, majdnem 4 hónap telt el, a krízisben nyújtott energiabefektetésem végesnek bizonyult, és az elmúlt két hétben nagyon elfáradtam. Lelkileg.

Az emúlt egy hétben nem volt kedvem semmit sem csinálni, kiestem az egyensúlyomból. A pillanat amikor észrevettem, hogy kizökkentem, ugyanaz a pillanat, amikor észrevehetem, hogy visszamehetek, és újra egyensúlyba lehetek.