Emlékszem az első felsőoktatási tanulmányaim utolsó éveiben már teljes munkaidőben dolgoztam egy multinál oktatásszervezőként. Nagy szívás volt az a munka. A rendszer a 6-tól 2-ig vagy a 8-tól 5-ig. Az ablak nélküli iroda. Zoltán.

A fősulin a tanáraim annnyira büszkék voltak rám, és annyira rugalmasak, hogy teljesen felmentettek a gyakorlati órák látogatása alól is. Akkor értettem meg először, hogy most azzal, hogy én teljes munkaidőben el kezdek dolgozni, 23 évesen felnőttnek számítok a szemükben. Meghatódtam. Éreztem a saját legendáim tiszteletét. A tisztelet,amit éreztem irántuk kölcsönössé vált. Ők is tiszteltek már engem.

Már 23 évesen e-mailezgettek Tanulási szerződéseket, és rohantam Zoltánhoz aláíratni őket. Post it-tal be volt jelölve, mit hol. A szerződéseket mindenki nagyon komolyan vette. Veszi. Az alulirott és a megrendelő, a szerződés forma, az ügyvédek, mind mind nagyon komolyan veszik ezt a keretet. Szigorúnak és komolynak tartom és tartottam a szerződéseket. Valahogy olyan volt a viszonyom a szerződésekkel, mint amilyen a főiskolai tanáraimmal. Tisztelem a szerződéseket.

A Tudatra ébredésem során ma már én készítek tanulmányi szerződést. Az a 23 éves énem sosem gondolta volna, hogy jön ez a lány, akit a Zoltán ide oda küldözgetett és ő alulirott lesz a szerződésekben. Szili Zsuzsanna. 2014-ben írtam meg az első szerződésemet. Az első szerződésem, ami köztem és a megrendelő között jött létre. Felnőttes érzés volt. A cég, akivel akkor kötöttem a szerződést ma Magyarországon a kedvenc cégem. Finom a kávé, és az irodában dolgozókhoz karácsonykor úgy megyek be, mintha hazamennék. A szaloncukrot simán leeszem a fáról. Ezzel a céggel, a mai napig kapcsolatban vagyok. Sosem történt szerződésmódostás közöttünk. Egészen mostanáig. Most, hogy megkötöttem magammal az első szerződésemet, abban benn áll az is, hogy minden egyes alkalommal nyújthatok be szerződésmódosítást. A szerződésmódosítás, egy felülírt viszony. Kérhetek többet. Észrevehetem, hogy akikkel együttműködök értékelik-e úgy a munkmat, ahogy én értékelem a sajátomat. És a vezető.

A vezető, aki 2014-ben még csak a cég második embere volt, ma már a cég első embere. Akkor még csak rohantam utána a folyosón, amikor mondani akartam neki valamit, ő meg mondta, hogy ne kiabáljak. Én meg elmosolyogtam magam, mert vicces, vagy színes zoknija kificcant a bokáján. Ő rohant az irodába, én rohantam a lifthez. Ugyanazzal az energiával egyikünk jobbra másikunk balra. Ma már nem hord felemás vagy vicces zoknit, vagyis nem tudom, hogy hord-e. Szeretném, ha hordana. Ma ő a cég első embere. Ő hozzá érkezett be a szerződésmódosításom. Másfél – két órán keresztül mandula nagyságnyi volt a gyomrom. Mert annyira akartam érezni, hogy van hite, értéke és elismerése a munkámnak, és ezt mások is látják. Mire kimatekoztuk magunkat, és csak annyit mondott: várom a módosított szerződést.

Nagyon boldog voltam. Kinyitottam egy kaput és átsétáltam rajta. Vagy kopogtattam egy ajtón és valaki kinyitotta a kaput, hogy átsétáljak rajta? Nem tudom. A lényeg, hogy megtörtént egy áttörés: szerződést módosíthatok.

A magammal kötött titkos, tudatlatti szerződéseket is módosíthatom. Egy bizonyos szint felett már nem kell egy bizonyos szint alá mennem. Élhetek örömmel, és választhatom azoknak az embereknek a társaságát akik ugyanazok az értékek mentén működnek , mint én. És feldobhatjuk magunkat, egymást.

A szerződésmódosításomban amit magammal kötöttem az áll: Nemet mondhatok, minden party meghívásnak, ahova nincs kedvem elmenni, és nem is kell megmagyaráznom. Nemet mondhatok másoknak, azzal, pedig igent mondhatok magamnak.

A szerződésmódosításomban az áll, hogy gyengéd lelkesedéssel megkérdezem magamtól, melyek azok a történések, amelyek lehúznak és melyek azok amik felemelnek. A szerződésmódosításom szerint választhatom azokat, amelyek felemelnek.

Az új rendeszeremben, nem ragaszkodok görcsösen az eredményekhez, engedem, hogy áramoljanak körülöttem a dolgok, és megengedem magamnak az érzéseket: a magányt, a sírást, az örömet, a játékot, a nevetést.

Alulírott: Szili Zsuzsanna

Í