Ez valami furcsa „ismerem” érzés, ami hatalmába kerített az első pillanattól kezdve. Az érzés, hogy hazataláltam.

Képzeld el, hogy Magyarországon visszatekerjük az időt. A 90-es évekig. 1990 mondjuk. Képzeld el, hogy abban a pillataban, amikor megtörténik a rendszerváltás megállunk. Mindenki. A felsővezetéssel együtt mindenki megáll. 1 napra, vagy 1 hétre. És akkor kitalálnánk közösen, hogy mi legyen?

Beengedjük a kapitalista cégeket, akik aztán genetikailag módosítanák az agrárkultúránkat? Beengednénk a bankokat és megengednénk nekik, hogy boldog boldogtalan hitelt vegyen fel, és 5 év múlva a devizahitelek miatt emberek ezrei kerüljenek utcára? Beengednénk a teszkót és az összes többi hatalmas bevásárlóközpontot, hogy a családok a vasárnapi programjukat vásárlással töltsék? Lecserélnéd az autódat elektromosra azzal a címszóval, hogy az gazdaságosabb? Holott a régi autód ugyanúgy elvisz á-ból b-be? Vagy legyünk őszinték, nem lehet, hogy az elketromos autók azért terjednek el a „fejlett világban” mert a kőolaj forrásaink épp kifogyóban vannak?

Emlékszel még amikor a szomszéd kisfiú csak a barátod volt, akivel fociztál, amikor a többiek elmentek nyaralni? De ma már „lecigányozod.”? Vagy a legjobb barátod 6 évesen egy fiú volt, aki elment veled virágot szedni, de ma már lebuzizod?

Vagy emlékszel arra, amikor a fekete sportolókat ünnepeltük, pl. Michael Jordant, de ma egy sportmérkőzésen majom hangokat ad ki a „tisztes közösség”?

Nah most, ha itt megállunk, 1990-ben, nem-et mondunk a kapitalizmusnak. A szakmunka mondjuk nem lenne ciki, hanem szexi lenne autószerelőnek, festőnek, szakácsnak és pincérnek tanulni. Ha csak annyi multinacionális céget engednénk be, amennyi nekünk kell. ( Nem adójóváírás céljából vagy egyéb mutyizások céljából.) Hanem Neked és Nekem kell. ( És a fizetéseket is versenyképessé tudnánk- . mármint tudtuk volna -alakítani.)

Akkor most könnyebb lenne.

De hagyjuk is ezt a mi lett volna, ha… részét a dolognak. Mert mi van ma?

Ma Magyarországon, egy nőt a szégyen jegyeivel aggatnak, ha gyermeket szül. HOva tünt az élet szentsége? Mi történik velünk? Veletek? Férfiak? Nők? Elfelejtettétek? A tested a templomod, te elég jó vagy. Gyönyörű vagy. A nő, aki életet ad. A nő, aki házból otthont teremt, a nő aki a férfinak teret ad, meghallgat , jelen van. A nő felébredt. És a nő, akárcsak a Földanya: azt mondja : Elég volt. Elég volt a bántásból. Ez Nekem fáj. Ez Nekem fáj, hogy egy nő ma nem élheti meg teljességét, mert akkor „túl hisztis”, túl sok, túl intenzív és sorolhatnám.

Ma a magyar nők tanultabbak, mint a magyar férfiak. Ma egy magyar férfi még mindig könnyebben jut szakmai előmenetelhez és magasabb bérezésben részesül, mint egy nő. Ma 2020-ban.

Ma Magyarországon, még mindig megy a cigányozás, a buzizás, a zsidózás. Ma Magyarországot egy mérgező értékrend vezérli. És ebben az én felelőségvállalásom is benne van, mert 11818 km-ről kritizálom a rendszert.

És most veszek egy mély levegőt. Ez nem csak magyar tendencia. Ez Világ tendencia. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy most is van választásunk:

Kritikusan gondolkodni.

Kevesebbet fogyasztani.

Bevásárlóközpontokban eltöltött idő helyett, minőségi időt tölteni egymással.

Facebook üzenetek helyett felhívni a másikat.

Tanulni.

Tabu témákat döntögetni.

A nőknek egymással párbeszédbe kezdeni. Rivális helyett meglátni egymásban a nővért és a húgot. Mert az a női energia ugyanígy el van nyomva abba a másik nőben is.

És itt vagyok, még egy belégzés, még egy kilégzés. Uruguay. José Mujica Pepe Uruguay ex minisztere. Aki a fennt említett módon nemet mondott a kapitalista tőke beáramlásának. A drog kereskedelem ellen úgy vette fel a harcot, hogy legalizálta a marijuánát, nem költözött be a neki kijelölt elnöki lakosztályba, hanem saját farmjáról járt be dolgozni, 25 éves VW bogarával.

Pepe lázadó volt, 14 évet töltött egy lyukban, büntetésként, a rendszer meg akarta törni őt, hogy őrüljön meg. Ő azonban kijött a lyukból és vezette az országot. Személye, szerepe megosztó, azonban mindenki tiszteli őt, még a kritikusai is. Mi maradt Pepe után? Az utcát járva az emberek időt töltenek egymással, a nők gyönyörűek, a férfiak szintén. Mindenki saját maga autentikus változata. A szabadban kempingeznek, és piknikeznek a családok. Igen elszívank egy-két füves cigit. És akkor mi van? A marijuánaból nem csak „kábítószerescigarettát” lehet tekerni, hanem gyógyító olajokat és készítenek: Bőrre, immunrendszerre és például a rákos megbetegedéseket is gyógyítják vele.

Uruguayban a spanyol nyelv egy nagyon izgalmas változatát beszélik az emberek, amit egyszerűen imádok…

Uruguay, az új otthonom…