A teknősök iránti rajongásom gyerekkoromban kezdődött, amikor általános iskolás koromban, a legjobb barátnőmnek, két ékszerteknőse is volt. Minden ottalvós buliban tanultam valamit a teknősökről.
A lelkesedésem alább hagyott, teljesen 2019-ig, amíg elllátogattam Tanzániában a Prison-islandra, ami egykor egy börtön sziget volt, most azonban egy teknős rezervátum. Itt volt szerencsém találkozni 163 éves, 85 éves teknőSökkel is. A 163 éves teknős volt a legöregebb. Teljesen lenyűgözött a látvány. Az érzés, a tudat: hogy ezek az állatok micsoda életkort élnek meg. És mi emberek, az evolúció csúcsán mennyire esetlenek vagyunk.
És gyarlók. Néhány teknősnek a páncélja be volt törve, mint megtudtam azért, mert annak idején az emberek közlekedésre is használták őket, és kővel ütötték a páncélt, hogy gyorsabban menjenek a teknősök. (WTF?)
Mindenféle sokkot, előítéletet, furcsa szájízt lenyelve maradt a tiszteletem a teknősök iránt.
A minap szokásos esti kocogásomra indultam a tengerparton, amikor megláttam Vazult, pontosan egy hónappal azután, hogy összeszedtem a mikroplasztikot ( is) tartalmazó hatalmas szemét mennyiséget az Atlanti óceán legprominensebb tengerpartjáról, egyedül.
Vazul,ez a 72 év körüli halott teknős.
Szemét szedés közben, ahogy a mikorplasztik között mászkáltam, folyton a hülye műanyag szennyezés járt a fejemben. Illetve az, hogy miként tudom közelebb hozni, ezt az esetet az emberekhez. Miért fontos az, hogy nem-et mondjunk a műanyag használatra?! És ez a boltban kezdődik barátom, amikor a banánt még belerakod egy műanyag zacskóba. Amikor még mindig igent mondasz a Coca-colára. Mert mi történik a szemeteddel?
Jaj és itt fellélgezhetsz: jaj én szelektív gyűjtöm a szemetet.
Oh igen, köszi.
Mi történik a szemeteddel?
Nyugi, én sem tudtam, egész addig az ominózus afrikai projektig, amikor megtisztítottunk egy egész falut Európa szemetétől, és nem tudtuk mit csináljunk a szeméttel- mert nincsenek szeméttelepek Maungani falu közelében és az afrikaiak Zanzibár szigetén majdnem zéro öko lábnyomot hagynak, szóval ez a mi „fejlett társadalmunk problémája.”
Szóval térjünk vissza a műanyag zacskóhoz, amibe beletetted a banánt, hazaviszed. Jobb esetben újra felhasználod, mondjuk kutyasétáltatáskor, belerakod a cuccot, és azt a kukába. Nah most akkor a kutyakaki a műanyagban landol a kukában. De szerinted azzal a műanyaggal mi fog történni? Összegyűjtik, és elégetik. // ebbe most nem mennék bele milyen hatásokat okoz ez az atmoszférába. Csak halkan mondom nem oké, melegágya lehet ez a műanyag összetétel, vagy szennyezet levegő a vírusoknak… Ő…. is.
De ha nem csinálsz semmit a műanyagzacskóval, akkor azt Kína megoldja, mert felajánlotta Európának, hoGY elviszi Európa szemetét. Hogy hogyan? Rendelsz az alliexpreszről kis műanyag bizbaszt: mondjuk töltő kábelt, eljön 1000 HUF-ért Kínából, ingyenes szállítással. Miért ingyenes szállítás? Mert Kína idehozta konténerben a műanyag bizbaszokat ingyenes szállítással, cserébe az üres konténerekben elviszi a szemet Európából. „újrafeldolgozásra.”
Ami valóban megtörténhet, elasztikus, poliészter, nejlon ruhákat és újabb műanyag bizbaszokat is készít belőle, amit aztán te újra meg tudsz venni az alliexpresszen. DE
DE sokszor előfordul, hogy „lefújja a szél” a szemetet ezekről a hajókról. Így lesz az Atlanti és az Indiai óceán is a mi szeméttelepünk. Az ökoszisztémában, bár Vazul már lehúzott 71 évet, de ő bizony nem vágja, hogy a mikroplasztik nem alga. Lenyeli. Egészbe. És mi lesz a vége? A felhalmozódott mikroplasztik a szerveztébe a halálát okozza. Majd jól megszokott otthona, az Atlanti óceán kiveti magából a halott 72 éves testét.
A lány, aki már rég kiakadt százszor a műanyaghasználaton, épp arra jár, ahol a halott teknős fekszik. És azt gondolja: mi jöhet még?
Ahogy hazaértem erről az útról, azon túl, hogy Vazult nagyon nehezen tudom elengedni, szembejött velem egy zseniális kezdeményezés. Educar Ecobotellas. Vagyis egy alternatív módszer, hogy hogyan hasznosítsuk a saját háztartásunkban felgyülemlett műanyag hulladékot. Ahogy megtisztítjuk a műanyagot, egy műanyagpalackba gyűjtjük, majd az összegyűjtött hulladékot gyüjtőpontokra viszük, ahol feldolgozzák. Itt Uruguayban egy argentín nő vezeti ezt az üzletet. Megvan a technológia, hogy az összegyűjtött műanyagot helyben feldolgozzák: és építő anyagot, bútorokat készítenek belőle.
https://www.facebook.com/search/top?q=educar%20ecobotellashttps://www.facebook.com/search/top?q=educar%20ecobotellas
A megoldás tehát abban rejlik, ha tudatosabbak vagyunk a műanyagfelhasználással kapcsolatban. ( mert bizonyos esetekben kikerülhetetlen) DE a helyben feldolgozás által helyi közösségek lehetnek önellátóak.
Ha például ezt a technológiát népszerüsítjük, ne adj isten ÓRIÁSPLAKÁTON. Akkor lecsatlakozhatunk a fogyasztói társadalomról, és kicsiben meg tudjuk oldani magunknak az újrahasznosítást.
Számomra ennek a bejegyzésnek a megírásával az volt a cél, hogy1. mondj nemet a fölösleges műanyagnak. 2. Ha igent mondtál gondolkodj el azon, hogyan tudnád újrahasznosítani még otthonn 3. Ha látsz ebben fantáziát és szakmai kihívást, akkor kezdjünk el dolgozni a megoldásokon közösen. Akár még jelentős pénzt is lehet ebből csinálni. Lásd: Kína.
Love,
Zsuzsanna& Vazul
Legutóbbi hozzászólások