13 éves koromban voltam először lovagolni terepen.. Akkor kaptam egy lovat,Jampitól, aki kivitt lovagolni. A lovat Pufinak hívták és mindig megállt, enni. Jampi kiabált: „Húzd ki magad!”
Nyilván egy kamasz lány nem épp a legbüszkébb fejlődő nemi jegyeire, ezért görnyedten küzködtem Pufival, hogy mozgásra bírjam.
Ha nyár, akkor lovak…
22 évvel késöbb
Találkoztam egy jockey-val, aki Uruguay legkerersettebb lovas suttogója, egy igazi gaucho 18 gyerek közül a legkisebb, Sergio.
Sergio elvitt egy farmra, ahol kaptam egy lovat, nyereg nélkül. Oké- gondoltam. Felültem rá. Azon gondolkodtam, hogyan kérdezem, meg : Como de llamas el caballo?” Hogyan van a birtokos a spanyolban, hogyan kérdezem, meg a ló nevét.
Senki se értette a kiabálásomat, ott hagytak. De ezt a lovat is, akárcsak életem első lovát nevezhetnénk Pufinak. Így is neveztem el. Nem mozdult. Ahogy pufi sem. Sergio leedzett két lovat, lenyomott, vagy 12 vágtát, én meg ott álltam a tisztás közepén mozdulatlanul. Felidéztem minden mentális, paratevékenységemet, hogy suttogjak a lónak, hogy erőszak nélkül, induljon el.
És felvettem a fonalát, felvettem ennek a csodálatos állatnak az érzését, amint kecsesen, szereti magát. Amíg nem indul el senki, semmiféle nyaggatására, amíg megérez engem és elfogad. Ahogy megsimogattam a nyakát, lassan elindult. A messziről sergió számára csupán egy lépésnek tűnhetett Nekem maga volt a LÉPÉS, A Változás, a kapcsolat. A következő pillanatban Sergio mögém ugrott, és rántott egy nagyot a Pufin, a Pufi megtántorodott, felágaskodott, és ledobott magáról mindkettőnket.
Az egyik szemem volt félig nyitva, és azt láttam, hogy a robosztus állat fölöttem ágaskodik, a két patája, minden minden minden felettem… volt…éreztem a zsibbadást.
Megállt a pillanat. Nem mertem kinyitni a szememet, nem mertem megmozdulni, arra gondoltam, már meghaltam, attól féltem rám lép, össze tapos , lebénultam.
Lebénultam. A pillanattól.
Az első másodperc egy élet volt.
A második másodperc, a Fény. A mozdulat. Élek. Vigyázott, hogy össze ne taposson.
A harmadik másodperc a hála: visszaültem a hátára, és innentől ügettünk azon a réten.
Volt ott három férfi, akik tisztelettel fejet bóintottak, amikor elhaladtam mellettük.
Legutóbbi hozzászólások