A reggeli egy rituálé, amikor felébredek magammal, és eltervezem, mit fog tartogatni számomra az a nap. A reggeli onnan kezdődik, hogy szét húzom a függönyt. Kimegyek a konyhába, bekapcsolom a vízforralót, citromlevet facsarok egy pohárba, majd beletöltöm a forróvizet. Ilyenkor leülök és reflektálok a gondolataimra.

Lezuhanyzok.

Ráállok a jógamatracomra, és hagyom, hogy a testemen keresztül áramoljon bennem és körülöttem az energia, a mozgás. A Nap felé fordulva, Nap üdvözlet gyakorlatokat csinálok. Ez feltölt.

Reflektálok a gondolataimra, mindent leírok, minden érzést, gondolatot nyomon követek, hogy tudatosítsam magamban, melyik állapotban, meddig voltam.

Célokat tűzök ki magamnak.

Ma ilyenek a reggelek.

Voltak reggelek, amikor a budapesti város zajára ébredtem, biciklire pattantam és mentem az első irodába, hogy tanítsak, majd a másodikba.

Lesznek reggelek, amikor ketten ébredünk, amikor a meghittséget nem kell behívni az életünkben, mert már ott lesz. Lesznek reggelek, amikor a kávét az ágyban isszuk, és kiborítom a takaróra, és azon bosszankodóm majd, hogy fog ez kijönni innen.

Lesznek reggelek, amikor ugyanazt a könyvet, amit Te is elolvastál, én is befejezem és arról fogunk beszélgetni.

Lesznek reggelek, amikor együtt zuhanyzunk, hogy spóroljunk a vízzel.

Lesznek reggelek, amelyek zajosak lesznek, és pörgösek, és azokon a reggeleken ezekre a békés reggelekre gondolok majd…