Jaj még 1 perc van hátra. Basszus most frissít a Skype. Jaj már csörög. Hol vegyem fel? A telefonon vagy laptopon? Bakker, lemerül a gépem. Hol a töltő? Melyik? A telefoné? Nem, a laptopé. Uh, a kávém pont elfogyott. Pedig jó lenne inni egyet óra alatt.
Egy online órát megelőző pár másodpercet, percet írtam le. Az elmúlt egy évben a szakmám abszolút felértékelődött. Az én komfortzónámból lett másoknak szükség. Az ő nehézségükre szolgáltattam megoldást. De ez nem egyoldalú csupán. Az elmúlt 3 hónapban elkezdtem 9 éveseket is tanítani, jelenleg 8 gyereket tanítok és egy kamaszt. És itt következik a tudásmenedzsment egy új szintje. A generációk közötti különbség a nyitottság a világ elé. Megadom magam, a 9 éves tanítvényomnak, hogy megmutassa nekem, hogy tudok prezentálni Skype-on, hogyan tudok hangot adni hozzá. Mik a legújabb zeneszámok? Lefordítjuk őket, ahol én megragadom az alkalmat és beszélek a patriarchális rendszerről, rávilágítom a lényeget arra, hogy mi az üzenet a dalok mögött. Milyen társadalmi rétegeket szólít meg és miért fontos, hogy a függöny mögé lássunk? Aztán előkerül Isten. Istenről beszélünk. De: In English, Please!
Isten, akivel egyetértek. – mondja Zsuzsi. Észrevesszük a furcsaságokat, kritizálunk, véleményt mondunk ötletelünk. Ezen az órán mindennek helye van. Imádjuk ezt a fajta szólásszabadságot. Elfogadás, párbeszéd : köztem és a kilencévesek között.
És ha nem éppen a mai slágereket hallgatjuk. Akadnak olyanok, mint például Abigél és Linda, akik a klasszikusokat szeretik. Így a Grease van soron. Ha Grease akkor beszélnünk kell a szerelemről. Ki szerelmes jobban? Danny vagy Sandy? El kéne játszani- az angol táborban. És elindul a Teremtés. Amikor felosszuk az szerepeket. In English, please! Van egy különös szimbiózis közöttünk. Elfogadáson alapul és ítélkezésmentes. A gyerekek nemcsak nyelvet tanulnak, hanem új módszereket is tanulnak, hogy tanulhassanak, hiszen az online tér egy ismeretlen terep. Én magam is kísérletezem, és ami bejön egyeseknél, az nem biztos, hogy bejön másoknál.
Mindannyian mások vagyunk, és máshogy tanulunk. És érdemes szemelőtt tartani azt is, hogy ezek a gyerekek most majdnem 6-7-8 órát ülnek a számítógép előtt, akárcsak a szüleik. De ettől ők még nem kis felnőttek és nem is felnőttek. Ezért nagy kihívást jelent, ha elkalandoznak. De szerencsére megtheteik és szerencsére ez mutatja, hogy „normálisak”. Hiszen hol voltunk mi 9 évesen? Hol voltam én 9 évesen? Kinn játszottam a levegőn, vagy benn a teremben ha épp rajz óránk volt, bicikliztünk,és volt, hogy a szomszéd gyerekekkel 8 után is kinn maradtunk. Szóval Kedves szülők, a gyerek teljesen normális, ha nem figyel 30 perc után. Félretehetjük az elvárásokat. A tanárnak nehéz, egy kihívás: hogy visszahozza, hogy érdekes legyen, hogy megtartsa a figyelmet. De mindezek mellett egy csodálatos lehetőség ahhoz, hogy adaptálódjunk.
Hogy megkérdezzük magunktól, mi a lehetőség ebben a helyzetben?
Dolgok, amiket tőlük tanultam:
Versek, amiket érdemes elolvasnom: Laczfi János: LÁnyok dala
Nógrádi Gábor: Hogyan neveljük a szüleinket?
A varázslatos dolgok irodájából megtudtam, hogy vannak tündérek, manók és hármas lények. A hármas lények tündérek, manók és emberek egyben.
Ava Max a kedvenc most épp, és a gyerekek már kiszúrják, ha a magyar rádióban a műsorvezető rosszul ejti ki a nevét, és igenis lázadnak. Ava Maxnak menő haja van, mert egyik oldalon rövid, másik oldalon pedig hosszú.
A Brawl stars játékban megismerkedtem Colttal, aki mesterlövész, megtanultam, hogy Amber nagyon erős, Tarasky a kártyákkal játszik, és ő egy múmia, Barley tud mérgezni, Pipe pedig olyan sütiket süt, ami mérgez.
Mindezt természetesen IN ENGLISH!
Legutóbbi hozzászólások