Uruguayból való megérkezésem, kizökkentett az addigi egyensúlyomból, bár csodálatosan alakult minden és életemben talán először megéreztem azt, milyen az amikor a dolgok kiforrják magukat, és minden kör körbe ér. Megnyugtató érzés volt egyben, és kiüresedés. Nagy lelkesedéssel érkeztem meg a zempléni házamhoz, a zárt lakatokat egyre izgatottabban nyitottam ki, hogy folytassam azt a munkát, amit elkezdtem. MIvel már egy másik női minőséget élek meg, ezért csak erő volt bennem, és látomás a céljaim felé. Így talán a régi énem könnyezte csak meg az érkezést, vagy az új énem, akinek hálás voltam, hogy belevágtam ebbe. Három hét egyedüllét alatt, újra tanítottam, nyílászárókat vettem, néhány délutáni órát le kell mondanom, mert egyszerre csak egy helyen tudtam lenni. Bármennyire is szeretnék nő lenni, fiús dolgokat csinálok. A tárgyalásaim a kivitelezőkkel szintet léptek, és élvezetes diskurzusba csaptak át, amint a lehetséges alternatívákat és a büdzsét beszéltük át. Igazán felnőttes dolgok ezek, és minden egyes tárgyalás kölcsönös tiszteleten alapul közöttünk.
Megtaláltam a békém, a harmóniám. A faluban már heti egyszer jógát tanítok, ami segít nekem is kapcsolódni magamhoz, a puha énemhez, és a közösséget is formálja.
Gyerekkori álmom volt, hogy lovas órákra járok, és a múlthéten azt is elkezdtem, van, hogy a korai reggeleket már az istállóban kezdem, és élvezem minden percét, amit a lovardában töltök.
Ma csoportos túrára megyünk, amit közösen terveztünk meg a helyiekkel, a vendégeknek, magunknak, az együtt töltött időről szól, arról, hogy lezárjam ezt a laptopot és megismerjem a közelemben lévő turista utakat, a csodálatos gazdag erdei forrásokat, és valahol mélyen megidézzem az őseink szellemét, akik elhozták népünket ide, a Kárpát-medencébe.
A kertemben eltöltött percek megállnak, megszünnek létezni, amikor a fekete rigót nézem, aki minden nap meglátogat. Egyszerűen nem tudok betelni az erdei hangokkal. A különféle madarak csicsergése, a szél mozgatja fákat,zümmögések, egy egész orchestra játszik a szórakoztatásomra. A városi elmém megszűnik zakatolni. Egyszerűen nincs más csak a MOST, érzelmek jönnek mennek. A napjaim nem a naptárt, hanem a Hold állását követik már. A héten már megérkeztek az ittalvós vendégeim, minden este a tűz körül körbeülünk, Tokaj- borait kóstolgatjuk: kinek a Furmint, kinek a Muskotályos- amit választott a borkóstoláson. Békét, hálát és tiszteletet érzek magamban. Mert minden egyes könnycsepp nehézség, ezek miatt a pillanatok miatt késztetett arra, hogy ne adjam fel. Mert én így képzeltem el… Hogy kapcsolódunk, és a La Casita egy közösségi tér, egy erdei tranzit.
( A kép illusztráció, Juhász Adrienn léleknővérem munkája.- érdeklődni a kép iránt nálam is lehet.)
Legutóbbi hozzászólások