Ép szívvel felfogni

Ép szívvel felfogni

A magammal folytatott belső monológok lényege mindig valamilyen eredményre jutás: eljutni, A-ból B-be. Mostanában csak létezek, egy szemlélőként. Van, hogy beállok a szerepembe, olyankor nagyon erősnek érzem magam, de ezt nem is lehet már ép szívvel felfogni. A nő...
Nő az erdőben

Nő az erdőben

Vettem egy házat. Azt gondolom, hogy a megvilágosodáshoz vezető út göröngyös, és másfél évig száműztem magam önkényesen a Világ elől és ez bejött nekem: azért dolgoztam ott a számüzetésben, hogy ezt ma leírhassam: vettem egy házat. Amiből eltökélt célom, hogy egy...
Amikor írok

Amikor írok

Van, hogy nincsenek szavak, de ha lennének is, csak leírni tudnám. Hogy bemenjen, hogy megértsem magamat, és általa mindazt amit nem értek a Világból. Nem értem az emberi kapcsolatokat. Amikor azt mondja, hogy szeret, akkor ő pontosan mit ért ezalatt? Amikor azt...
Üzenet a lánynak, aki az arcomba tolta a gyémánt gyűrűjét

Üzenet a lánynak, aki az arcomba tolta a gyémánt gyűrűjét

Van egy átlag kedd, átszervezem a horvátországi utazásomat, hogy egy ismerőssel megigyak egy sört a kedvenc helyemen. A fejemben zajló belső monológ: Miért nem jövök erre a helyre gyakrabban naplementekor? Milyen fehér a cipője. Fura ez az elektromos cigi. Hallgatom,...
Hazatérés?

Hazatérés?

Nem találom a helyemet. Visszamennék a dzsungelbe. Lehetne úgy is, hogy egy buborékot fújok magam köré és csak ott  elvagyok. Jó találkozni. Jó látni, hogy van ami változott, és van ami nem. Uruguayból a hazatérésem, olyan volt, mintha Világok, dimenziók között...