Pontosan egy hónapja és 1 hete élek a zempléni kis faluban, a dombok között megbúvó kis, titokzatos világban:
Dolgok, amelyeket magamról tanultam és megértettem:
- Az emberek alapvetően jók.
- A saját energia szintem a legfontosabb, és úgy tudok töltekezni, ha időt töltök egyedül, vagy ha kimegyek sétálni az erdőbe.
- Minden találkozás okkal történik.
- Van, úgy ha egyből nem válaszolok egy smsre, akkor fél órán belül, már az ajtóm előtt áll a küldő, ergó nem vagyok egyedül.
- Nemcsak én érzem azt, hogy egyedül vagyok a Világban. Vannak mások is, és akik szintén így érzik, azok eljönnek hozzám, hogy töltekezzünk, vagy legalábbis konstatáljuk, hogy „nem vagyunk egyedül.”
- 3 köbméter fa, csak 2 hónapig elég nekem a fűtésre.
- Még a közvetlen barátaim sem hiszik, el, ha azt mondom, hogy elmegyek 3 hónapra utazni, akkor abból nem 3 év lesz.
- Képes vagyok a feltétel nélküli szeretetre, és el tudom enegedni az elvárásaimat.
- A flowba úgy kerülhetek be, ha lassabban élek.
- Az ideiglenes kutya tartásról: nagyon könnyen megtanulható a kutyák viselkedése, és általuk a saját viselkedésem is.
- Szeretetet elfogadni nehezebb Nekem, mint adni.
- A segítség onnan jön, ahonnan nem várná az ember.
- Nekem a nem konvencionális a normális.
- Nem feminista vagyok, hanem emancipált.
Legutóbbi hozzászólások